Hiánypótló műveket jelentet meg Magyarországon az MCC Press kiadó, amelynek vezetője, Botos Máté, valamint kommunikációs igazgatója, Gorácz Anikó a Mandinernek adott interjúban beszéltek többek között arról, miért van szükség a magyar nyelvű kiadásokra és kinek a könyvét értékesítették a legtöbbször.
Nyitókép: MCC
Az MCC Press gondozásában megjelent 101 könyv jelentős többsége tudományos-ismeretterjesztő vagy közéleti témájú – nem ezek állnak a nagy kiadók toplistáinak élén. De feladata egyáltalán a közcélú alapítvány kiadójának, hogy a divatos trendeket kövesse?
Botos Máté: A mi kiadói tevékenységünk valóban nem arra fókuszál, mint amire a többség.
Erőteljes missziója van az MCC Pressnek: azért jött létre, hogy olyan hiánypótló műveket jelentessünk meg a magyar piacon, amelyek az elmúlt hetven évben nem kerültek elő.
És bár a legfontosabb célunk, hogy ezek elérhetők legyenek magyar nyelven, nem jelenti azt, hogy ne törekednénk arra, hogy a lehető legtöbben vásároljanak belőlük. Attól még, mert valami olvasmányos, nem következik, hogy nem tudományos igényességű – és fordítva, a tudományos igényességűeknek sem kell olvashatatlannak lenniük.
Vélhetően érkeznének majd erre olyan reakciók, hogy a közönség jelentős része angolul is elolvashatná a műveket.
Gorácz Anikó: Azt gondoljuk, hogy ha el is lehet olvasni az eredeti nyelven, a kultúra, a közbeszéd szempontjából fontos, hogy létezzen egy magyar kiadás, ami idézhető, ami megjelenhet a magyar közéleti diskurzusban. Nem szabad, hogy kérdés legyen, szükség van-e Henry Kissinger – most már tudjuk, hogy élete utolsó – könyvére magyar nyelven. Idővel ezek a szövegek interakcióba lépnek egymással: Roger Scruton művének egyik bekezdése adhat választ egy másik szerző által feltett kérdésre. Amolyan intellektuális teret képeznek.
Melyek a legnépszerűbb alkotások?
G. A.: Három évvel ezelőtt hozta létre a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány az MCC Presst azzal a céllal, hogy dedikált műhelye legyen a könyvkiadásnak. Eddig a legtöbbet értékesített mű a kínálatunkból Kovács Ákos novellás kötete, míg a tavalyi évet nézve az abszolút győztes a már említett Kissinger-könyv, amely a Világrend-sorozatunk nyitódarabja volt.
Hány darabot adtak el eddig?
G. A.: Ehhez a nagyságrendeket érdemes először tisztázni: egy szakkönyvkiadónál a párezres példányszám már jó eredménynek számít. Kovács Ákos kötetét tízezer darab felett értékesítettük, de a tavalyi top három könyvünk is elérte a kiválónak számító ötezres határt.
B. M.: A magyar könyvpiacon jelentős változások történtek az elmúlt évtizedben, számos olyan kiadó alakult, amely profilja szerteágazó. Mi elsősorban társadalomtudományi profillal rendelkezünk, amire valamivel kisebb az érdeklődés, mint a kortárs szépirodalomra – de nem is az a célunk, hogy a legnagyobb kiadókkal versenyezzünk.
Tehát hangsúlyozottan elvek mentén állítják össze a kínálatot.
G. A.: Így van, de függetlenül attól, hogy ez egy konzervatív könyvkiadó, nem jelenti azt, hogy kizárólag ilyen karakterű műveket adnánk ki – igyekszünk az olvasóink látókörét szélesíteni. A portfóliónkban megtalálható baloldali és feminista szerző munkája is.
B. M.: Az olvasótáborunk sejthetően az a réteg, amely gondolkodásmódjában főképp konzervatív.
Akik már nem szeretnék a saját, belső problémáikkal foglalkozó nyugati sikerszerzők könyveit olvasni, akiket az érdekel, mi lesz Közép-Európával, a magyar társadalommal, a kereszténységgel, a hagyományainkkal.
Olyanokat szólítunk meg tehát elsősorban, akik úgy gondolkoznak, ahogyan az MCC – a tehetséggondozó másik szándéka pedig az, hogy rászoktassa az olvasásra a fiatalságot, amely a jövő befolyásos értelmisége lehet. Nekünk már egy-egy kitelepülésen van olyan élményünk, hogy egy MCC-s diák azt mondja, ezt és ezt már elolvasta, mit ajánlunk még?
Ahogyan az idegen nyelvű könyvek kiadása is rímel az MCC azon koncepciójára, hogy hallassa a magyarok hangját Nyugat-Európában és világszerte.
G. A.: Pontosan, és bár még friss kiadónak számítunk, már az Amazonon is elérhető az angol nyelvű kínálatunk, és a műveink egyre nagyobb számban e-könyv formátumban is kaphatók.
Az MCC-s diákok nem csupán vásárlók, szerzők is lehetnek egyben?
G. A.: Igen, lehetőséget biztosítunk a kutatóknak és hallgatóknak a tanulmányaik megjelentetésére, emellett az MCC különböző iskoláival is készítettünk már köteteket, például a Klímapolitikai Intézettel, a Tanuláskutató Intézettel, a Migrációkutató Intézettel, vagy éppen a Magyar-Német Intézettel. A kiadó működéséhez tartozik, hogy nem csupán a külföldi szakirodalmat fordítjuk le magyar nyelvre, hanem a magyar szerzők műveit is megjelentetjük, például Orbán Balázs, Boris Kálnoky vagy épp Böszörményi-Nagy Gergely könyve iránt is nagy az érdeklődés. Emellett minden évben meghirdetünk egy PhD-könyvkiadási pályázatot az MCC-vel közösen, amelyben lehetőséget biztosítunk a megvédett doktori disszertációk megjelentetésére, hogy a legérdekesebb tudományos munkák a széles közönséghez is eljuthassanak.
Mi a kedvenc könyvük a kínálatból?
B. M.: Hozzám a Boston Politics áll nagyon közel. Amikor elolvastam, elfogott az érzés, hogy igen, ez az a könyv, aminek Magyarországon már 1989-ben meg kellett volna jelennie.
Sok mindent változtatott volna meg, ha ez a konzervatív politikai felfogás akkor ismertté válik itthon.
G. A.: Én a Nonkonformot mondanám Böszörményi-Nagy Gergelytől – különleges tagja a repertoárunknak, és nagy öröm számunkra, hogy megtalálta a fiatalokat, hiszen kifejezetten nekik szól. Itthon és a határon túl is több helyszínen mutattuk be, mindenhol pozitívan, nagy szeretettel fogadta a közönség.
Sok más mellett világirodalmi podcastsorozatot indítanak, könyvklubokat szerveznek, és idén is kiosztják a Libri irodalmi díjakat. Ludvig Orsolya Stefanie-t, a cégcsoport marketingés kommunikációs igazgatóját kérdeztük.
Lovecraft hagyatéka számos módon és formában újraéledt már, azonban a kozmikus horror ezen adaptációk között mindig a fantázia birodalmában maradt. Egészen mostanáig, amikor Arkham árnyait magunk is megismerhetjük.
Mi történik, ha egy domonkos nővér, akinek szenvedélye a közgazdaságtan, összeereszti Aquinói Szent Tamást a 21. század piaci valóságával? Megszületik a Summa oeconomiae, amelyben filozófia, teológia, gazdaság és gyakorlati tapasztalatok találkoznak.
Volt olyan közéleti szereplő, akiben felmerült, hogy Brüsszelből kérhettek egy „szívességet”, míg más szerint „tavaly Magyar Péter berobbanása elsodorta” Gyurcsányék pártját is.
Valaki adja át neki a Sir Robin-díjat, ha a Finga környékén jár. (Ábrahám Robinak most úgysincs fészbukja, hátha ráér.)
Az ikonikus filmből kivágott képen az olvasható: „Sir Robin meséje”.
Az M100-as lökést adhat az ország egyik legértékesebb területének fejlődésének.
A migránsok jönnek, a németek viszont mennének.
